Több mint 34 évvel ezelőtt, 1986 áprilisában történt a csernobili atomerőműben az a robbanás, amely szerte a világon százmilliók biztonságérzetét ingatta meg, és rést ütött az atomenergia békés felhasználásának biztonságosságába vetett abszolút hiten. A dokumentumfilmekből, illetve azokból a játékfilmekből, amelyek feldolgozták a történteket, már kaphattunk némi képet arról, hogy milyen szörnyűségek zajlottak le az akkoriban a Szovjetunióhoz, ma pedig Ukrajnához tartozó területen.

A pusztítás nyomai természetesen még jelenleg is látszanak, és még nagyon hosszú időre meghatározzák majd ennek a nukleárisan fertőzött zónának az életét. Az alábbiakban olyan felvételek következnek, amelyek ezt a hátborzongató realitást világítják meg: A gyerekeket a következő generációnak tekintik, és Csernobilban és a környező területek élete nem tűnik túl fényesnek. Vannak helyek, ahol 300 százalékkal magasabb a csecsemőhalandóság, mint Európa többi részén. Csak 31-en haltak meg a robbanásban, de a rákos vagy a sugárzás által okozott egyéb betegségekben szenvedők becslése nem ismert. Évente gyerekek sokaságai várnak sorban orvosi beavatkozásokra, de nem mindenki kapja meg.

A Szovjetunió megpróbálta leplezni a pusztítást, de túl sok furcsa tünet bukkant fel. A bekarikázott felvételen egykori túlélő látogat el a borzalom színhelyére.